Nekrológ – Csillag Ferenc

Csillag Ferenc Tanár Úr 2020. május 30-án, életének 68. évében elhunyt.

Csillag Ferenc európai műveltségű úriember volt és ízig-vérig pedagógus, akinek szavait és tetteit a becsületesség, a világosság, az udvariasság és a derű szelleme hatotta át, és akinek személyében mindazon érték összpontosult, amelyet kultúránk a hosszú évszázadok során létrehozott. Lényéből egyaránt sugárzott az ószövetségi atyák ereje és az ókori bölcselők természetessége, a középkori lovagok nemessége és a reneszánsz ember harmóniája, a felvilágosodás kor tudósának közösségteremtő, népnevelő küldetése és a romantikus lélek művészetszenvedélye, a modern, városi polgár kultúraszeretete, kifinomultsága és a 21. századi értelmiségi felelős figyelme. Maga volt a neveléstörténet: humanitásunk históriája, amelynek kincseit a gyermeki tisztaság, a szívbéli jóság és az eredendő tisztelet keresetlenségével képviselte. Ezért volt tanító: a hivatás legmélyebb minőségében.

Csillag Ferenc magyar-ének szakon, majd fejlesztőpedagógia és tanulásdiagnosztika, valamint tanügyigazgatási szakértői szakon végzett. Életútja során tanári, iskolaigazgatói munkája mellett tanulmánykötetek szerzője és konferenciák állandó előadója volt, rendszeresen publikált folyóiratokban, több intézményben és szervezetben töltött be vezetői tisztséget, több felsőoktatási intézményben dolgozott oktatóként. Szakterületei közé tartozott az osztályfőnöki munka, a konfliktuspedagógia, a zenepedagógia, az iskolai szervezettan, a minőségbiztosítás, a vezetőképzés, a hátrányos helyzetű gyermekek integrációja. Az elmúlt években Főiskolánk nagyra becsült tanára, a Keresztény Neveléstudományi Konferenciák állandó résztvevője, a Katolikus Pedagógia folyóirat szerzője volt.

Munkáját éppúgy, mint a mindennapjait valami örök rend jótékony szépsége övezte: pontosság, kedvesség, békesség. Páratlan arányérzékkel válogatta meg a gesztusait: a hivatalos helyzetek köré bizalmas közvetlenséget, a személyes összejövetelek köré szertartásos méltóságot varázsolt. Mestere volt annak, hogyan gyakorolja tapintatos egyszerűséggel létezésünk legősibb rítusait.

Tanítványok, munkatársak, barátok százai gyászolják, osztozva a családtagok fájdalmában. Mindannyian, akik hozzá tartoztunk e földi zarándokút valamely állomása során, részesültünk a belőle áradó sugárzásból. A pótolhatatlan veszteség gyötrelmét idővel enyhíti majd találkozásaink áldott emléke. Hálát adva életéért szeretett Kollégánktól ennek reményében búcsúzunk.

Molnár Krisztina

Apor Vilmos Katolikus Főiskola