Lelkészünk

Moys Gábor

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Vácon születtem 1980-ban, és itt is nőttem fel. Anyai nagyszüleimet a felvidékről (Fülek mellől, Pincról és Belináról) telepítették át Magyarországra a Benes-dekrétumok idején. Van egy öcsém, aki négy évvel fiatalabb nálam, 37 éves. Édesanyám Vácon él, édesapámat tíz éve vesztettem el. Különböző családi problémák miatt anyai nagyszüleim neveltek fel engem és öcsémet. Szüleimként szerettem és tiszteltem őket.

A Váci Piarista Gimnáziumban érettségiztem 1999-ben, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára jártam magyar szakos bölcsész és szociológus szakokra. Az egyetemet 2004-ben fejeztem be.

Az általános iskolában a kedvenc tantárgyam az irodalom és a testnevelés volt. A gimnáziumban nagyon megszerettem ezen kívül a biológiát, a kémiát, és a filozófiát. Sokat sportoltam, atletizáltam, gát- és rövidtávfutó voltam. Akkoriban bekerültem a serdülő nemzeti válogatott keretbe, és nagyon szerettem az élsportot, de két bokaszalag-szakadás után ezzel fel kellett hagynom. Sajnáltam eltávolodni a versenysporttól, de igazából akkor szerettem meg tanulni, amikor abbahagytam a mindennapi edzéseket. Kerékpározni is szerettem, szeretek most is. Gimnáziumi éveim alatt eljutottam kerékpárral Rómába és Krakkóba is. Meghatározó, szép élmények maradnak ezek az utak számomra.
Zeneiskolába sajnos sosem jártam, magánúton tanultam meg egy kicsit gitározni és hatlyukú, székely fafurulyán játszani. A gitározást a tanári pályára készülve kezdtem el gyakorolni. Nagyon szeretem a zenét, és fontosnak tartom, hogy együtt tudjunk énekelni az osztálykirándulások, táborok, tábortüzek, imádságok alkalmával. Aktív cserkészkorom szép emlékei maradnak a tábortűz melletti nótázások, éneklések, gitáros, erdei szentmisék.

Papi hivatásom óvodáskoromra nyúlik vissza, már nagyon korán elkezdtem ministrálni, és nagyon szerettem az oltárszolgálatot. A végső igen kimondásán azonban sokat gondolkodtam, 31 éves koromban szenteltek pappá. A teológiát a Sapientián végeztem. Papi jelmondatom így szól: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” /Mt 24,35/.

2011-ben szenteltek pappá, Vácon szolgáltam négy évig, ahol ez alatt az idő alatt káplán, főiskolai lelkész voltam. 2015-ben, kerültem Bátonyterenye-Kisterenyére, ahol plébániai kormányzó voltam a plébánián és iskolalelkész a helyi katolikus iskolában és óvodában. 2020. szeptember 17-étől a Vác-Deákvári Plébánián vagyok káplán.

Széscheyi