Rektor úr karácsonyi gondolatai

“Ahogy néhány éve sebezhetetlenségünk mítosza foszlott szét a világjárvány során, most törhetetlen jólétünké. Mindkét esetben mindenhatóságunk érzete szenvedett csorbát. Nem vagyunk azok. Nem uralkodhatunk még egészségünk, anyagi helyzetünk fölött sem a saját elképzeléseink, vágyaink szerint. Saját, sosemvolt mindenhatóságunk gyásza helyett azonban ajándékot kapunk, mint minden karácsonykor, mint életünk minden olyan pillanatában, amikor ugyanezzel a tudatossággal várjuk, keressük és fogadjuk be ezt az ajándékot: a Jóisten irgalmát, hitét, reményét és szeretetét. Ahogy lenni szokott: az ajándékozás mikéntje is fontos üzenet. Ezt az isteni irgalmasságot ugyanis egy ember, egy esendő kisgyermek képében kaptuk meg – üzenetként arra, hogy a mellettünk élő esendő emberben mindig meglássuk ugyanezt az ajándékot. Amíg neki adni tudunk: remény. Hit. És persze szeretet…”