2020 Pünkösdjére

 In Hírek

Pünkösd ünnepe a húsvét időszak záróakkordja; véglegessé válik, hogy a halált legyőző Jézus nem hagy magunkra bennünket, hanem ugyanazt a Valakit adja nekünk, aki őt az Atyával összeköti. A neve Szentlélek. Vele elindul az egyház, amely a Krisztusban hívők természetfeletti közössége.

A kereszténység egyistenhitét az különbözteti meg a zsidóság és az iszlám egyistenhitétől, hogy nem pusztán egyetlen „Valamit” vall, hanem azt is, hogy ez a Valami nem személytelen, hanem három személy egysége. Egyetlen Valami, de három Valaki: Atya, Fiú és Szentlélek. S nem vesznek össze az egyetlen végtelen isteni lényegen, hanem épp az az „örömük”, hogy a végtelen valóságukat megoszthatják egymással, más szóval végtelenül szeretik egymást.

Ez a háromszemélyű végtelen Isten Karácsonykor a 2. személyt küldi az emberek közé. Ő születik meg emberként Jézus Krisztusban – anélkül, hogy istensége bármennyit csorbulna. Pünkösdkor pedig a 3. isteni személy lesz a társunk, aki úgy hangol bennünket, hogy túllássunk az emberi nyomorúságainkon, és kedvünk legyen újraformálni emberi kapcsolatainkat, keresvén az igazi boldogságot.

A Szentlélek maga a kapcsolat az Atya és a Fiú között. Ha mi emberek valljuk, hogy rossz egyedül lenni (megéltük a koronavírus kapcsán, ki így, ki úgy), akkor ezzel a felismeréssel is tanúságot teszünk arról, hogy csak személy adhat igazi teljességet a másik személynek. Sokszor elképedünk azon, hogy a jómódú emberek milyen telhetetlenek (tisztelet a kivételnek), s nem értjük, miért… Pedig a Szentlélek ünnepén világossá válhat: összegyűjthetünk bármennyi lélektelen dolgot, amelyeknek ideig-óráig örülni is tudunk, ez az öröm nem ad tartós kiteljesedést.

A személyes kapcsolatok felépítése rázós út, de sokkal emberibb, mint személytelenül, öntörvényűen, szokásaink rabjaként élni. Keressünk „szentlelkes” embereket, akikkel talán nem tudjuk megmondani, miért, de egyszerűen jó találkozni és együtt lenni.

Dr. Sánta János Atya

Recent Posts
Széscheyi