Rektor úr karácsonyi gondolatai

A karácsony találkozás. Évről évre. Ismétlésre érdemes, mert felszítást és lendületvételt igénylő kapcsolat Istennel, vagy akinek csak embertársaival. De vajon valóban várjuk-e ezt a találkozást? Valóban a találkozást várjuk-e? Vagy csupán az eseményt, az akciót – esetleg legszívesebben már túl is esve azon… Akarjuk-e, hogy találkozzunk egy kritikusan kitaszított helyre születő védtelen kisdeddel (nehezen elviselhető sógorunkkal, anyósunkkal), felkészültünk-e rá, hogy egy üstökössel kísért, majd napkeleti bölcsektől ünnepelt esemény a hétköznapok valóságában és szenvedéstörténetben folytatódhat?
Előbb persze az örömünnep, hisz anélkül folytatás sincs. Fel, nagy örömre!
Nem az örömben kell ugyanis meglátnunk a nehézséget, hanem a nehézségben az örömet, minden között, alatt és ellenére: a születő kisdedet.

Szép találkozást!