Hallgatói beszámoló a winchesteri meseprojekt-hétről

Meseprojekt Winchesterben

2020. március 2-6.

Tehetséggondozó műhely – Együttműködés a Winchesteri Egyetemmel (University of Winchester)

2015 óta minden évben egyhetes projekt-hétre utaznak az Angol meseprojektben (Winchester Tale Project) résztvevő hallgatók. Idén Bethlenfalvyné dr. Streitmann Ágnes felkészítésével öt hallgatónk Boros Eszter, Juhász Krisztina, Kovács Eszter, Marczin Ágota és Ritz Katalin Székely Andrea tanárnő kíséretében utazott el a szigetországba.

Nagy izgalommal és elvárásokkal indultunk neki az útnak, nem kicsit tartva az egyre jobban terjedő koronavírus- járvány következményeitől (bár ekkor még Magyarországon egyetlen esetet sem jelentettek).

Majd két órás út után a londoni reptérről megérkeztünk Winchesterbe. Winchester ez a varázslatos szépségű kisváros mely mindannyiunk szívét  (most nem a dombra felfelé történő sok-sok sétára gondolok) rabul ejtette hangulatos utcáival, udvarias és barátságos lakóival, örök élményt hagyott bennünk. Kicsit zavartak voltunk eleinte az időeltolódás, a fordított közlekedés és az óceáni éghajlat miatt (ezt később sem sikerült megszokni), de a vendéglátóink melegszívű fogadtatása ezt hamar feledtette. A heti programunk szinte minden perce előre gondosan megszervezett, megtervezett volt, hogy a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni a rendelkezésünkre álló rövid időt.

Ahogy megérkeztünk az egyetem recepciójához a házigazdánk Jonathan Rooke, egyetemi oktató gyermekirodalom tárgyban elmagyarázta a legfontosabb tudnivalókat, majd átadott az angol hallgatóknak, akik bemutatták nekünk röviden az egyetemet és szállasainkra, a kollégiumba kísértek minket. Rövid pihenő után nyakunkba vettük a várost, elindult a kaland.

Winchester Anglia déli részén fekvő nyugodt, nagyon hangulatos hely, melynek történelme igen gazdag. Ennek igazi felfedezésével még egy napot kellett várnunk, hiszen este volt már, de azért így is szájtátva és fényképezővel közlekedtünk. A helyi hallgatók egy hangulatos étterembe kalauzoltak bennünket, ahol átbeszéltük tanárainkkal a heti tervet.

Másnap reggel a magyar oktatók és diákok bemutatókat tartottak az angol diákok számára az őszi félévben végzett munkájukról: „Mátyás király és az okos lány” című magyar népmese szövegelemző munkáról, az alkotó, művészeti tevékenységekről, és a Krisztus Király Általános Iskolában (Dunakeszi) végzett pedagógia munkáról. Az angol hallgatóknak először bemutattuk, hogy milyen programmal készültünk, majd közösen elpróbáltuk és átbeszéltük a részleteket a másnapi általános iskolai projekttevékenységhez, melyet a közeli Altonban található St. Lawrence Primary School-ban tartottunk. Kedd délután megnéztük az egyetemi könyvtárat, mely nagy hatást tett ránk. A délután második felében a magyar diákok felfedezték Winchester városát, s itt legalább az időjárás is kegyes volt hozzánk. Csodás patakokat és parkokat láttunk, és a belvárosi sétánk során könnyen ráakadtunk Alfréd király harcias szobrára, amint kivont karddal áll fenyegetően, mint a nép kedvence a honalapító. Esti programként közösen Jonathan Rooke-kal ellátogattunk a winchesteri katedrálisba, ahol meghallgattuk az esti áhítaton (Evensong) éneklő fiúkórust.

Szerdán eljött a nagy nap, amire készültünk. Résztvehettünk a St Lawrence Primary School

6-7 éves tanulóinak tartott délelőtti foglalkozásán. Először hazánkat mutattuk be egy színvonalas gyerekek számára összeállított prezentációban, amibe egy közös gyurmázással be is vontuk őket. Majd egy rövid bemutatkozást követően, mint egy felvezetve a mesénket,   találós kérdéses játékokat kaptak. A népmesénket fakanál bábokkal adtuk elő. A mesehallgatás után négy csoportban dolgoztuk fel a történetet játékos feladatok segítségével. Az első a story bag során mindenki fejdíszt választhatott és a fejdíszen szereplő bőrébe kellett bújni, majd csoportosan a magyar és angol hallgatók irányításával ismét előadtuk a mesét. Rendkívül felszabadultak és nyitottak voltak a gyerekek, végig nagyon élvezték a foglalkozásokat. Második feladatként csoportosan rajzolniuk kellett valamit, ami leginkább tetszett nekik a mesében. A rajzok megbeszélése után bemutattunk egy rövid meserészletet, majd ki kellett találniuk melyik mese lehet (Répa mese).  Ezután a gyerek csoportok játszották el a mesét a tőlünk kapott tárgyak segítségével (volt közte cipő, fürdőszobai és konyhai eszközök, termések). Ahogy a rajzoknál is láttuk, itt is megfigyeltük hogy milyen bátrak és kreatívak a kis diákok. Rengeteg tapasztalatot szereztünk itt az iskolában.

A tanítás befejeztével meglátogattuk Jane Austen házát, és megismerkedhetünk a tradicionális angol teázási  szokásokkal  a  délutáni Cream Tea-vel  és a hozzá járó Scone nevezetű tejszínes-lekváros különleges teasüteményel.

A csütörtöki nap során ellátogattunk Oxfordba. Megnéztük a Christ Church College-t is, ami a Harry Potter filmek egyik forgatási helyszíneként is ismert. Este pedig egy közös pizzázás során beszéltük át az itt összegyűjtött élményeinket, tapasztalatainkat, s meghallgattuk az angol diákok áprilisi tervezetének rövid vázlatát is.

Pénteken az indulás előtt még egy kis városnézésre jutott idő, így persze nem hagytuk ki a nagytermet sem, mely az egykori várból (Great Hall) maradt meg. Egyik falán ott láthattuk Arthur király legendás kerekasztalának lapját is.

Hazafelé a repülőn is még a gazdag élményeinkről beszéltünk, valamint arról, hogy  a tavaszi kurzus során milyen új pedagógiai módszerekkel fogunk megismerkedni. Nagyon várjuk már, hogy ismét láthassuk a winchesteri hallgatókat itt Vácon, ismét együtt tudjunk velük tapasztalatot cserélni, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a meleg vendégszeretetüket is viszonozni szeretnénk.