Gondolatok Hager Ritta textilművész kiállításának margójára
„Legyenek mindnyájan egyek.”
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola ebben az esztendőben hatodik alkalommal csatlakozott kiállítással az ARS SACRA Fesztivál kárpát-medencei programjaihoz. A 13. fesztivál jelmondata „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21), az egyetemes egység keresésére indította a művészet határon inneni és túli alkotóit, befogadóit.
„Evezz a mélyre!” címmel nyílt meg Hager Ritta kiállítása a főiskolán 2019. szeptember 16-án. Hager Ritta, a Nemzet Művésze, Munkácsy-, Kossuth-, és Pro Cultura Christiana-díjjal kitüntetett iparművész, textiltervező, gobelinművész a Széchenyi és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a magyar és az egyetemes textilművészet kiemelkedő, meghatározó egyénisége. Az eseményen Libor Józsefné dr. főiskolai tanár, rektor és dr. Varga Lajos váci segédpüspök köszöntötte a megjelenteket, a tárlatot dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök nyitotta meg. A rendezvény kurátora Pázmány Ágnes, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola művésztanára volt. A programban két tanító szakos hallgató működött közre Szitó Brigitta, mint műsorvezető, Hodossy Vivien szavalattal.
„Ha eltűnődsz a csendben, elmerengsz létedben, lemerülsz mélyedben… ott megtalálod igazi VALÓDAT. Ez az utazás nehézségeken át vezet, de ha engeded magad Isten által szeretni, ha hagyod, hogy Ő formáljon, és kiégesse a salakot, a rosszat, a zavartságot – olyan szép leszel – megszületik benned is a fény, az a tiszta fény, ami a béke és a szeretet. Ez az út örökké tartó öröm és fény a sötétségben. Ezt próbálom alkotásaimmal elmondani.” Hager Ritta
Tágra zárt terek
Gondolatok Hager Ritta textilművész kiállításának margójára
„Az embert elsősorban önnönmaga érdekli: idegen emberek egyéniségében és sorsában is a sajátunkkal rokon vonásokat keressük. A művész is a maga egyéniségét zárja bele alkotásaiba, ezt az egyéniséget igyekszünk onnan kihüvelyezni s örömünk annál nagyobb, minél inkább az egyetemes emberit tükrözi ez, vagyis minél könnyebb benne magunkra ismernünk.”
E sorokat 1931-ben – Hager Ritta textilművész születésének évében – vetette papírra Mendöl Tibor geográfus, táj és ember kölcsönviszonyáról szóló esszéjének előszavában. A geográfusok és a biológusok, az ember és a természet kapcsolatával foglalkozó kutatók felismerték, hogy a táj a földfelszín egységének kifejezője, egyedi, egyszeri, térben és időben, máshol és máskor vissza nem térő entitása. A tájban lüktet az a szövevényes élet, amelyet a természettudós tényezőire, elemeire, szféráira bont, keresi struktúráit, mérhető, méreteiben az emberi értelem által felfogható határát.
Hol és mikor vált emberré az ember? Erre az alapvető kérdésre egyik tudomány sem talál választ, véli Mendöl. Az ember létezésének kezdetétől teremtő és pusztító erejével formálja a Földet. A természet kínálta lehetőségekből munkájával hozza létre a tájat, síkságon és hegyvidéken, nyílt tengerparton és zárt medencékben, száraz puszták legelőin és monszunesővel öntözött meredek hegyoldalak teraszain. Így találkozik a természeti és az emberi világ. A táj Jean Brunhes francia geográfus kifejezésével „l’ empreinte de l’homme sur la terre”, az ember lábnyoma a földön. A modern kor embere könnyen hiheti azt, hogy káprázatos technológiai teljesítményei, maroknyira zsugorított és kézben tartható lehetőségei függetlenítik őt a külső természeti és belső világának törvényeitől. Téved. A függőség nem kisebbedett, hanem a természete változott, mert az ember teremtett volta miatt e világ kereteit saját erőből nem lépheti át. Vágy él benne, hogy a zavarodottság e különös világát maga mögött hagyja.
Az emberi élet is egyedi, egyszeri megismételhetetlen. Létezése a Teremtő végtelen szeretetének megnyilvánulása. Kezdete, története van. Benne is lüktet a szövevényes élet, melynek egyetemes törvényeiből a tudomány és a művészet sok összefüggést megfejtett.
„Az emberi psziché egyszerűsége, az érzelemvilág bonyolultsága és az anyag törvényszerűsége foglalkoztat” – vallja Hager Ritta.
Hager Ritta kárpitjai gyapjúból, jutából, kenderből és lenből készültek, színük gazdag árnyalatait saját festéssel a művésznő keze nyomán nyerik.
A főiskolán megrendezett kiállítás öt évtizedes alkotói pályájáról ad metszetet három témavilágon keresztül. A textíliák egyik csoportja közvetlenül az Evangélium egy-egy gondolatához kapcsolódik: Evezz a mélyre, Az elveszett bárány, Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző. Ezek a legszínesebb, emberi, állati, növényi alakokat formáló kárpitok, közvetlenül jelenítik meg a művészettörténetből jól ismert szimbolikus tereket, helyzeteket, mozdulatokat. Jelenits István volt ihletője e triptichonnak. Együttesen, esszenciálisan fejezik ki az ifjak lelki fejlődésének nagy hagyományú piarista pedagógiai tapasztalatát, bátorítanak, biztonságot nyújtanak és éltető forráshoz vezetnek az egyéni és közösségi életben való boldoguláshoz.
A művek másik csoportja a magyar történelemből merít, egybeszőve az egyéni és a nemzeti múltat. A galéria termében központi helyre került Véled gondolkodám, című Petőfi goblein. Régi, de ma is aktuális az a magyar helytállás, melyet a szabadságért tűzbe bátran vágtázó magyar könnyűlovasság képvisel. A túlerővel szemben is vállalni a lehetetlent, mert ez lelki parancs. Hager Ritta művészetének meghatározó forrásai az evangéliumi tanítások és a magyar szentek, történelmi személyiségek példái.
A meditáció által inspirált kárpitok – a művek harmadik csoportja – a keresztény misztika hagyományaihoz vezetnek bennünket. A szemlélődő ima iránytűt adhat a személyes lelki táj felfedezéséhez. Ezeken a kárpitokon (Fény, Kegyelem, Pusztaság) a színek egyneműbbek, a függőleges és a vízszintes irányú, plasztikus vonalak szabályos térbeli rendje uralkodik.
A kiállított alkotások belső, személyes lelki tájra vezetnek bennünket, ahol az egyedi, az egyetemes és a magyar értékek világa, kölcsönviszonya egységben találkozik. Az utazás során bátran bízhatjuk magunkat Hager Ritta vezetésére. Ahol a kárpiton a durva juta és a legfinomabb lenfonalak rostjai egymásba kapaszkodnak, a kép síkjára merőlegesen új dimenzió nyílik, a néző szemébe útjelző fény érkezik és hullámzik tovább a lélek felé.
Both Mária Gabriella
főiskolai tanár
„Evezz a mélyre!” Hager Ritta kiállítása a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán 2019. szeptember 16-tól október 19-ig hétköznap 9.00-17.00 óra között tekinthető meg.
„Legyenek mindnyájan egyek.”
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott otthont Hager Ritta textilművész „Evezz a mélyre!” című kiállításának az ARS SACRA Fesztivál keretében. A kiállítás meghosszabbítva november közepéig lesz látogatható.
„Evezz a mélyre!” minden segítő hivatást gyakorló kereszténynek jelmondata lehet. Szociálpedagógus hallgatókkal Egészségnevelés kurzus keretében együtt tekintettük meg a kiállítást.
Az ő reflexióikból közlünk néhányat.
„Hager Ritta „Evezz a mélyre!” című alkotása fogott meg legjobban. Úgy értelmezem, hogy egy bizonyos belső béke megtalálására hívja fel a figyelmet, illetve az erre való törekvésre.
Ezt azonban az elme időnkénti lecsillapításával érhetjük el. Így lelhetünk Isteni Énünkre, ahol önmagunkkal és embertársainkkal is harmóniában élhetünk.
Élénk színábrázolásával a felgyorsult világunkra emlékeztet. Naponta sok száz behatás ér minket, melyek hol szépek, hol félelmetesek. Az igazán fontos dolgok mellett hajlamosak vagyunk elmenni, ha nem fejlesztjük tudatosságunkat. Nemcsak a saját érdekünk önmagunk felemelése (elkerülni a depressziót), hanem környezetünké is. Csak úgy vagyunk képesek mások megsegítésére, ha mi magunk rendben vagyunk. “Elesni emberi dolog, fekve maradni ördögi, felállni Isteni”.
Selye János orvos szerint is az önismeret gyógyító hatással bír.”
„Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet Hager Ritta textilművész kiállítására, bevallom egyszer már átsuhantam azon a termen, a színek fogtak meg, de sajnos nem álltam meg szemlélni, csak hagytam, hogy a szemem végig fusson rajtuk. Miután keramikusként is dolgoztam évekig, így tudom milyen nagy munka van abban, ha az ember maga készíti el az általa megálmodott tárgyakat, alkotásokat. A színek dinamikáját, valamint a misztikus ábrázolásokat kedvelő emberként az alábbi két alkotás ragadott meg. A fölméne és a Fény.
Mindkettőre jellemző, hogy a forma és a szín nem körülhatárolható, hanem szétterjed a térben, a képek mintha világítanának, fénylenének, holott egy matt, szövött anyagon vannak. Erőteljesen hatnak rám azok az alkotások, amelyek látszólag meghazudtolják a fizika törvényeit. “A fölméne” olyan alkotás számomra, melyre kellemes volt nézni, megnyugtatott, derűt és békességet sugároz, valaminek a vége és egy újnak a kezdete úgy, hogy nincs benne akarat, erőszak, fájdalom és feladás, csak békesség.”
„A kiállítás megtekintése és a művésznőről hallott információk alapján elgondolkoztatóvá tett az a tény, hogy a hitnek és Istennel való kapcsolatnak, milyen nagy szerepe van, az életben bekövetkező nehézségek leküzdésében, elfogadásában, értékelésében.”
„1000 köszönet, hogy részese lehettem ennek az élménynek!”
Both Mária Gabriella
főiskolai tanár
