Élménybeszámoló a „Földi javak asztalunkon” rendezvényről

 In Hírek, Rendezvény-beszámoló

Több éve kerül megrendezésre a „Földi javak asztalunkon” őszi program a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben.
Főiskolánk, az október 6-án sorra kerülő eseményen a Környezeti nevelés és módszertana kurzus keretében, idén is részt vett a másodéves óvodapedagógus hallgatók által készített játékokkal.

A játékasztalnál természetesen főként gyerekek játszottak, de volt egy-két felnőtt is, aki vagy segített a gyerekének vagy saját maga próbálta ki, hogy sikerül-e megoldani például a lábnyomos párosító feladatokat. Könnyebb feladatnak számított, mikor az állatok kicsinyeit az “anyukához” kellett párosítani, viszont a lábnyomos feladat nehezebbnek bizonyult még a felnőttek számára is. Ennél segítséget is adtunk nekik – kortól függően.  A gyerekek közül volt, aki csak megnézte, de volt, aki minden játékot kipróbált.

A játék standokon kívül lehetőség volt madarász sétán részt venni, amit a Magyar Madártani Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja szervezett. Kerti sétát is kínáltak, ahol több növényt is megismerhettünk. A Kastély teraszán meseprogram várta a gyerekeket, a Kastély épületében előadásokat hallhattak, a Karbonházban Bonsai kiállítással találkozhattak az odalátogatók, a Berkenyeház pedig állandó bemutatójával várta az érdeklődőket.

A madarász sétán több odúba is belenézhettünk, amikbe mogyorós pelék költöztek be. Az egyikben három is volt, amelyikből az egyik ki is ugrott és a madarász, aki levette az odút, az gyorsan megfogta és visszatette. Egy kisebb dombon, ahol nagyobb nyitott hely volt, több kis madarat is láthattunk átrepülni és többféle madárhangot is hallhattunk. Mikor tovább mentünk, olyan madárfélét is láttunk, ami kevésbé ismert, a neve őszapó és döntően fehér színű. Érdekes volt repülő hollót látni, ami ételt visz a csőrében. Azt is elmondták, hogy semmiféle kenyérrel vagy fornettivel nem szabad őket etetni, mert hosszú távon nem tesz jót a szervezetüknek.

A kerti séta során is sok minden elhangzott, köztük a kert története is. A kert több mint 100 éves és a fennállása során több vezetője is volt. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került és itt alakult meg az MTA Botanikus Kutatóintézet. A kert alsó része egy családi ház kertjére hasonlított. Egy “barlangon” is átmentünk, aminek a másik oldalán ott volt a tó, amiben vadkacsák úszkáltak – a gyerekeknek ez tetszett a legjobban. Megmutatták a kert legöregebb fáját is, melybe egy szovjet katona belevéste az 1945-ös dátumot, ami a fával együtt nőtt.

Közülünk páran az üvegházakat is meg tudták nézni. Azon belül is a pálmákat és a kaktuszokat tekintették meg, mely nagyon tetszett nekik. A Berkenyeházba is többen bementek, ahol különböző játékok voltak, amiket ki is lehetett próbálni. Volt egy fiókos játék, ahol megtudhattuk, hogy egyes tárgyak milyen növényi alapanyagból készültek. Emellett volt egy nagyobb kémcső, melyben a talaj rétegeit szemléltették. Bár kisebbeknek készült ez a játékos ház, de nagyobbak is, akár felnőttek is új információkra tehetnek szert. Páran megnézték a Bonsai kiállítást is, ahol 60 éves fák is voltak.

Mindezek mellett különféle növényeket, varrott/kötött játékokat és kisruhákat, különböző ízű mézeket, lekvárokat és sokféle ételt-italt lehetett vásárolni. Páran éltünk a lehetőséggel és vettünk kerti/balkon virágokat. Legérdekesebb a vanília linza illatú virág volt, mely áprilistól októberig virágzik és tényleg vaníliás illata van, de volt, aki kövirózsát vett.
Az lekvárokat és mézeket meg is lehetett kóstolni és az alapján lehetett eldönteni, melyiket venné meg szívesebben az ember.

A nap végén kissé fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk haza.
Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, hiszen nem csak ismereteink bővültek, hanem a gyerekekkel való foglalkozás során módszertani gyakorlásra is lehetőségünk nyílt.

Spuller Anita, másodéves óvodapedagógus hallgató

Megyeriné dr. Runyó Anna, oktató

Recent Posts
Széscheyi