Beszámoló a Szociálpedagógia 15. kötetének bemutatójáról

 In Hírek

2020. december 3-án került sor a Szociálpedagógia 15. kötetének bemutatójára, mely az “Életfordulók – Gyermekkortól időskorig” címmel jelent meg. A két vendégszerkesztő, Kucsera Csaba és Rácz Andrea voltak, akik az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszék “Tanszéki csütörtök” c. rendezvénysorozatának részeként hívták meg néhány szerzőt. A mintegy ötven főnyi online hallgatóság soraiban az AVKF szociálpedagógusai is nagy számban képviselték magukat.

Az első előadó a szerzők közül Homoki Andrea volt, aki a hazai és nemzetközi gyakorlatokon keresztül mutatta be a reziliencia kutatások eredményeit. Rámutatott a gyermekek és felnőttek belső és külső erőforrásainak mozgósításában rejlő lehetőségekre. Bemutatta a kiegyenlítő- és védőfaktor modellt, mely segíti a reziliencia négy különböző mintázatát: ellenállás, kilábalás, normalizáció, átalakulás. Kiemelte azokat a hétköznapi segítő beavatkozásokat és együttműködéseket, amelyek új egyensúlyi állapotot hozhatnak létre.

Perlusz Andrea a Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézet oktatója bemutatta a hazai fogyatékos és sajátos nevelési igényű tanulók helyzetét, foglalkoztatottsági nehézségeiket és a sajátos élethelyzetüket. Ismertette az életpálya sikeres alakításához nélkülözhetetlen életpálya-építési kompetenciákat. Az életpálya-vezetési készségek között kiemelte a tervezés, mérlegelés, döntés, célállítás, céltartás, stratégiakialakítás, akcióterv-kidolgozás, feszültségtűrés és előrehaladás készségeinek folyamatát. Az életpálya-építési kompetenciák esetében a szakmák, a munka világának megismertetését, az álláskereséshez és munkahely-megtartáshoz szükséges készségek, valamint az önismeret fejlesztését és a saját pályaterv kialakításának fontosságát hangsúlyozta.

Rácz Andrea „Arcok és arctalan családok a gyermekvédelemben” c. előadása a gyermekvédelmi színtereken és különböző szereplők (vezetők, szakemberek, szülők, gyermekek és fiatalok) perspektívájából vizsgálta a család fogalmának konstruálását és ezen keresztül a gyermekjóléti alapellátás és gyermekvédelmi szakellátás lehetőségeit, elakadásait. Előadásában rávilágított, hogy a gyermekvédelem fáziskéséssel követi a társadalmi változásokat. A sokszor irreális szakmai elvárások, a kliensek félelmei, a gyermekvédelmi tragédiákban a szakemberek felelősségének gyakori felvetése, komolyan elbizonytalanította a szakmát. Mindemellett a magas esetszám és az adminisztrációs terhek is közrejátszanak a magas arányú fluktuációban. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy újfajta problémák jelentek meg, amelyeket a szolgáltatások nem tudnak kellően holisztikus szemlélettel kezelni. Hangsúlyozta, hogy a családok komplex problémáira reflektáló szolgáltatási fókuszú gyermekvédelemre lenne szükség.

Szécsi Judit prezentációja a szenvedélybetegség családtagokra gyakorolt hatását mutatta be. Rámutatott a szenvedélyproblémákkal küzdő családok gyermekeinek nehéz helyzetére. Az ellátórendszer ugyanis, miközben a szenvedélybeteget kezeli, nem figyel a gyermekek egyéb problémáinak kezelésére, azok megelőzésére, így ők aztán felnőve sok esetben megismétlik a családi mintát. A gyermek ambivalens érzéseket táplál a szülő felé, titkolja a családi problémákat, szégyenérzet alakul ki benne, önértékelési problémákkal küzd. A szenvedélybeteg családban felnövő gyermekek jellemzően a “hős”, a “bűnbak”, a “bohóc”, vagy az “elveszett gyermek” szerepébe helyezik magukat. Megoldásként a korai kezelésbe vétel erősítését jelölte meg.

A bemutató Szabó Lajos „Tranzitív változások az idősödés útján” c. előadásával zárult. Kiemelte a társadalom demográfiai elöregedésének gyorsuló jelenségét, felhívta a figyelmet az ezzel kapcsolatos társadalmi szemléletváltás fontosságára, és elsősorban a prevenciós programokról beszélt. Erik Erikson fejlődéslélektani elméletére támaszkodva az individuum korábbi megküzdési tapasztalatainak dinamizálását tartja fontosnak az idősödés folyamatában jelentkező kihívásokkal való eredményes megküzdésben. Ugyanakkor azt látni kell, hogy ha a korábbi megküzdések kudarcosak voltak, az kihat az idős személy önbizalmára is. Ezért a prevenciós támogatás során érdemes visszatérni az élettörténeti csomópontokhoz, azokat újraértékelni, újraértelmezni.

Az online térben zajló kötetbemutató nem pótolhatta a személyes találkozót, de közelebb hozhatta a szociálpedagógia és szociális munka BA és MA szakos diákokhoz a tudományos kutatásokat, illetve az életfordulókhoz kötődő tudásokat.

Recent Posts
Széscheyi