Kihelyezett óra a Kismagos Erdei Oktatóközpontban
Darvas Rita, Antoni Anita Renáta és Nyári Erika másodéves levelező tagozatos óvodapedagógus hallgatóink beszámolója
2026. április 25-én a Környezettudatos nevelés színterei kurzus keretében ellátogattunk Kismarosra, a Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány Kismagos Erdei Oktatóközpontjába, ahol egy igazán izgalmas és különleges tanórán vehettünk részt.
A programot dr. Neumayer Éva, az alapítvány elnökhelyettese vezette, aki rövid előadást tartott nekünk az alapítványról, annak munkásságáról és az erdei iskolában zajló programokról és lehetőségekről.
Az előadás után következett az igazán izgalmas rész, amikor az asztalokra kihelyezett interaktív foglalkozások kellékeit vehettük szemügyre és próbálhattuk ki.
Az első asztalon az érzékszervek tapasztalásához lévő tárgyakat láthattuk, például festőnövényeket, ezekkel festett fonalakat, ezekkel színezett tintákat, illetve növényekkel illatosított köteleket. A második asztalnál a tájékozódást segítő tárgyak és játékok foglaltak helyet. A harmadik asztalnál újrafelhasználás során készült kreatív dolgokat láttunk. A negyedik asztal a biomimikri témájával foglalkozott. Megismertük például a gekkók tapadási mechanizmusát alkalmazó fejlesztéseket, a bogáncs szerkezetéből született tépőzár működését, valamint azt, hogy a japán nagysebességű vonatok orrát a jégmadár csőrének formája ihlette.
A program következő részeként egy vezetett erdei sétán vettünk részt. Útközben több növényfajt is megfigyeltünk. Találkoztunk gyöngyvirággal, megbeszéltük, miben különbözik a medvehagymától, hiszen a két növény könnyen összetéveszthető. Láttunk salátaboglárkát és hagymás fogasírt is. Utóbbit meg is kóstoltuk. Megvizsgáltuk nagyítóval a csalán levelén található szőröket.
Többféle játékos feladatot is kaptunk. Először bekötött szemmel vezetett társunk egy fához, melyet tapintás által kellett feltérképezni, megjegyezni a fa jellegzeteségeit. Majd a társunk visszavezetett a helyünkre, lekerült a kendő, és meg kellett találnunk, melyik fánál voltunk előzőleg. A következő játéknál két csoportra oszlottunk. Az egyik csapatnak Megyeriné tanárnő segítségével becsukott szemmel egymás vállát fogva libasorban kellett megtennie egy távot úgy, hogy haladás közben egymás tájékoztatását kellett követni, hogy ne botladozzunk, ne essünk el. A játék vicces is volt, sokat nevettünk.
A csapat másik fele szintén libasorban egymás vállát fogva haladt. Az ő feladatuk az volt, hogy egy tükröt tartva orrvonalban az arcukhoz kellett haladniuk. Hiába volt nyitva a szemük, ők is „vakon” voltak, hiszen a tükörben a fák lombkoronáját látták, nem a lábuk alatti talajt. Nagyon érdekes volt ilyen szemszögből szemlélni a lombokat.
Volt olyan feladat, amikor a kiosztott kártyák a növények levelét, mások a termését ábrázolták. A kártyákat kellett párosítani, majd a valóságban megkeresni a növényt. A következő feladatnál csoportokban dolgoztunk: egy kenderkötél segítségével kellett úgy kialakítani egy „hangyatanösvényt”, hogy minél több érdekesség mellett vezessen el az „út”. A végén egy igazán bensőséges feladattal zártuk a sétát: két percre elcsendesedtünk, és a hangok megfigyelésével részesévé válhattunk a minket körülvevő természetnek.
Nagyon tetszett ez a feladat, meghallgattuk, ahogy zúg a szél, susognak a levelek, szólnak a különböző madarak. Visszafelé megismertük a madársóskát is, és aki akarta, meg is kóstolhatta a jellegzetesen savanykás levelét.
A látogatás megerősítette bennem, hogy a környezeti nevelés hatékonysága nagyrészt azon múlik, mennyire sikerül a gyerekeket valódi élményekhez juttatni, és mennyire tudjuk őket bevonni a természet közvetlen megtapasztalásába.
