IV. Organikus Pedagógia Konferencia

ÉLET-VEZETÉS?! címmel rendeztük meg az Organikus Pedagógia Egyesülettel közösen a IV. Organikus Pedagógia Konferenciát november 15-én, főiskolánk budapesti campusán. Nagy örömünkre idén is hatalmas érdeklődés övezte a programot, szakmailag és emberileg is pezsgő volt a hangulat.

Ez alkalommal a vezetés témáját jártuk körül több különböző perspektívából. Ami körvonalazódott: a személyes és az Istennel való bensőséges kapcsolat nélkül nem működik, a felfelé-befelé-kifelé hármas egysége minden előadásban megjelent.

Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola alapító igazgatója, televíziós szerkesztő volt a konferencia házigazdája, aki többször hangsúlyozta, hogy mindenkinek a maga helyén kell a Lélek sugalmazására, a körülmények által adott lehetőségekkel mindent megtenni azért a közösségért, amelyet rábíztak.

Felföldi László püspök atya – aki egyben az Organikus Pedagógia Egyesület egyik alapító tagja is – betegsége miatt sajnos nem tudott jelen lenni, gondolatait Pécsi Rita tolmácsolta. Evezz a mélyre, vessétek ki a hálót halfogásra – szólít fel ma is Jézus mindannyiunkat. Úgy kell beszélnünk, cselekednünk, ahogy ő tette, munkatársaivá váltunk azzal, hogy megszólított, a gondolatok és a hit mélységére kell merülnünk, és akkor valódi kapcsolatokra fogunk találni. Keresztény közösségeket vezetni csak imádsággal lehet.

„Hej, halászok, halászok” – szólalt meg Szerényi Béla tekerőlantján az előadásokhoz szervesen kapcsolódva, majd Molnár-Gál Sarolta tanítónő meséjében a bölcsesség, a humor és a bizalom mint legfontosabb életvezetési stratégia három nagy eszköze került fókuszba, bemutatva azt, hogy a helyes életvezetés formázásához a népmeséinkből kell és lehet meríteni.

Vezető az, akit követnek – kezdte előadását Pécsi Rita. Világosan megkülönböztette a mechanikus vezetést az organikustól, amelyben a maga helyén mindenki felel az egészért, mindenki egy testet épít, egy isteni misszió része, mely személyes kapcsolatokra, sok-sok beszélgetésre, ún. érzékeléskapcsolatra, bizalomra épül, nem nélkülözi az eredetiséget. A nevelt nevelő vezető el tudja fogadni társként a vezetettjeit, rá mer bízni dolgokat, nem ellenőrzi túlzóan, hagyja néha leállni, feltöltődni, nem nyomja agyon ezernyi feladattal – és erre maga is ügyel. Elvekben tekintély, gyakorlatban demokrácia és szenvedélyes részvét Isten teremtő és önátadó tevékenységében – vallja Kentenich atya nyomán az Organikus Pedagógia. Ez a vezetés a légkör finom rezdüléseit is érzékeli, és így nem az eszmék motiválnak, hanem azok mindennapi megtestesülése.

Milyen az élet a bolygódon? – tette fel a kérdést Csáki Tibor atya, aki az Organikus Egyesület spirituálisa, nagymarosi plébános. Kérdések sokaságával bombázta a hallgatóságot: merünk-e gyerekek lenni, hogyan tartjuk rendben a saját bolygónkat, tisztítjuk-e a vulkánjainkat, cserje korában kigyomláljuk-e a majomkenyérfáinkat, kézben tartjuk-e magunkat, figyelünk-e a reggeli imára, szemlélődésre, a digitális zajból ki tudunk-e lépni, mérlegelem-e, hogy döntéseinket mi alapján hozzuk meg, legyek akár vezető, akár beosztott. A kis Hercegben szereplő király, üzletember, részeges, geográfus vagy lámpaoltogató karakterében magunkra ismerünk-e? A választ egyértelműen abban látja, hogy ha a szemlélődéssel és az imával harmóniát teremtünk magunkban, akkor már nem mi élünk, hanem Krisztus él bennünk. Krisztus képes a lélekbolygónkat meglátogatni, „bennünk a létra”, a mi döntésünk, hogy rózsa vagy majomkenyérfa nő a saját bolygónkon, amerre indulunk, oda fogunk megérkezni.

Apáczai-Csere János tanítását hasonlította össze Szent Benedek Regulájával Pongrátz Attila az Életet fakasztó nevelés című előadásában. Apáczai szerint a jó tanító nem tekintély, hanem  példa, akit a szív irányít, a tudás célja a jobbítás, a magyar nyelv minden szépség és okosság kifejezésére alkalmas. A jó tanító szorgalmas, sokakért felelős, szolgálatnak tekinti a vezetést, melynek nyelve tiszta, világos, egyértelmű kell, hogy legyen, amely lelki gyarapodást, rendet teremt vezetőben és vezetettben. Szent Benedek szerint ezt csak közösségben lehet megélni, így született meg a bencés rend, amely 1500 éve változatlan, 73 pontból álló Regula alapján él, ahol az önismeret, a lelki, szellemi érettség, az egymás iránt érzett felelősség, a szolgálat a mindennapok része. Attól tanulunk, akit szeretünk, a vezetés olyan aktív cselekedet, amely a másikban kibontja a jót – üzeni Apáczai a mai kor vezetőinek és tanárainak.

Hogyan csempésszük vissza az apákat a családba? – ezt a kérdést tette fel Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója, aki lehetetlen küldetésnek nevezte az apaság és a felelős beosztásból fakadó nehézségek összehangolását. A múlt század fordulóján még együtt élt a nagycsalád, apák, nagyapák példák voltak a gyermekek számára. Ma a 30-45 éves férfiak nehezen találják meg a munka és magánélet egyensúlyát, pedig a KSH adatai szerint az apák 77%-a sokkal több időt szeretne tölteni a családjával. „Vezesd tudatosan az életedet, apává válni is tudatos döntés kell, hogy legyen” – ajánlja a szakember. Humorral, példák sokaságával megtűzdelt előadásában magára ismerhetett mindenki, aki családban él és gyermeket nevel, a közönséget megerősítette abban, hogy a lehetetlen küldetés nehézségei megugorhatóak annak, aki ezt tudatosan vállalja.

A stílusos vezetőt mutatta be Kató Csaba. Csak akkor hat, ha önazonos, azaz jól érzi magát a saját bőrében, tiszteletet varázsol, biztonságot ad, erővé válik. Az öltözködésem tükör önmagamnak és ablak annak, akivel találkozom, hiszen ez az első benyomás. A „hogyan nézek ki?” helyett a „hogyan érzem magam?” kérdést kell feltenni, a stílus segít a káoszban való eligazodásban, eszköz elindulni a javulás útján.

A Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója, Puskás Balázs a tekintélyről beszélt, amelyre a fiatalok nevelésében ma égetően szükség van, hiszen mi is azokra a tanárokra emlékezünk, akiknek voltak válaszaik a kérdéseinkre, meggyőztek, türelmesek voltak, mai napig emlékszünk mondataikra, úgy éreztük, hogy értünk éltek. Bizalmi légkört teremtettek, követelményeiknek voltak következményeik, jelen voltak az életünkben, éreztük a szeretetüket, ezáltal hitelesek voltak. XVI. Benedek ezt tömören úgy fogalmazta meg, hogy nem tanítókra, hanem tanúkra van szükség, hiszen a nevelő hatása nem a szavakon keresztül, hanem a személyiségen keresztül sugárzik át. A pedagógus Isten munkatársa, hatalmat kap, hogy Istenhez vezesse a növendékeit, hogy eszköze legyen az emberben kibontakozó isteni kép formálásában. Ne féljetek! – üzente mindenkinek.

Délután kerekasztal-beszélgetéssel, valamint további előadásokkal folytattuk a programot.

A konferencián tapintható volt az összetartozás, a közös gondolkodás, a szerves, organikus látásmód, a pedagógia tisztelete és fontossága, a hivatás, elkötelezettség, a felfelé-befelé-kifelé való látásmód, az öröm, a jókedv és az elhivatottság, hogy „mégiscsak egy, ismeretlen nagy Úrnak nem csak vendégei”, hanem munkatársai vagyunk.

Szilágyi Erzsébet