Rektor úr karácsonyi gondolatai

„Szállást keres a Szent Család. Későbbi ábrázolásokon akár hóesésben, decemberi fagyban. Mert a történet, bár másutt született, már a miénk. Közösséget alkot kultúrkörünkben, ha bármely múzeum falán – egyébként meghökkentő módon – istállóban születő kisdedre ámulnak pásztorok, esetleg a távolról jött királyok, s mi tudjuk: a Szent Családot látjuk a festményen, karácsony történetét. Óriási erő napjaink mindent megkérdőjelező világában, hogy létezik közös tudásunk, közös élményünk, közös hagyományaink, közösségünk. Óriási erő napjaink mindent megkérdőjelező világában, hogy természetes számunkra a történet, sőt minta értékű: a legkülönlegesebb hatásokkal is dacoló család összetartása, a legcudarabb körülmények között is életet adó anya, s az a magától értetődés, ahogy ezt csodálattal szemlélik az akkori tanúk, a pásztorok, s azóta minden nemzedék. Természetfölötti, mégis természetes, magától értetődő. Mert van még, ami az. Amíg csak emberek vagyunk. A karácsonykor felgyulladó gyertyák megerősítenek, erősítsenek meg benne.”